Zala György

Zala megye másik nagy fia, Deák Ferenc az Alsólendvától alig negyven kilométerre levő Söjtörön született, azonban életének nagyobb részét Kehidán töltötte, itt gazdálkodott. Az ellenzéki politikus honatya legismertebb köztéri emlékműve a fővárosban, a Lándhíd pesti hídfőjénél Roosevelt téren látható. Az ülőszobrot Huszár Adolf mintázta. Halála után, befejezésében Zala György is közreműködött (1887).
A zalaegerszegi Deák téren pedig az országos jelentőségű megyei szolgálat színhelyén 1879-ben felavatott szoboremlék álló alakját Vay Miklós mintázta.
Az elhagyott kehidai kúria udvarán 1928-ban állították fel Deák Ferenc karakteres mellszobrát. A szobor alkotója Zala György is jelen volt az októberi avatáson. Talapzatán olvasható bevésés: Minden jó hazafinak naponként reggel s esteli imádsága: “Isten áldja meg a hazát!” (Mayer János földművelődésügyi miniszter őnagyméltósága megbízásából Zala György szobrász, 1928.)
“A legsúlyosabb körülmények között sem kételkedtem korunk szebb jövőjében. De hogy reményeink egykor valósuljanak, nem elég akarni. Tanulnunk kell s művelődnünk a tudományok minden szakát, művelnünk a népnek minden osztályát... Minden perc, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudománynak, s azok közleményeinek pártolására fordítunk., egyszersmind a haza oltárára tett áldozat” - vallotta a politikus.
A kiegyezés szellemi atyjának történelmi érdeme, hogy az örökös sérelmi politika szívós elhárításával lehetővé tette, megalapozta az ország anyagi és szellemi felemelkedését. Ezt fejezte ki Zala György két domborműve is, amikor a koronázás jelenetének résztvevői között megörökítette Deák Ferencet, a megbékélést támogató Erzsébet királyné oldalán. A Nemzeti Galériában egy kisebb mellrésszel mintázott fej, egy 1902-ből való, szinte félalakos rusztikus bronz-, illetve egy összefogott, rendkívül finom mintázású fehérmárvány portré őrizte meg mesterünk személyes vonzódását, őszinte tiszteletét a bölcs honatya életműve, embersége iránt. A politikus erkölcsi nagysága, mértéktartása, jellemszilárdsága, szellemi fölénye mindenkori riválisai, politikai ellenfelei körében is tiszteletet keltett. Kossuth cipruságat küldött sírjára, 72 vármegye küldöttségei egy-egy marék földet hoztak magukkal, hogy az egész ország földjében nyugodjék.
“Hálás elismerésem követi őt sírjába, melyre itt küldök egy koszorút.” - írta Ferenc József.
Szeged, a Tisza-parti város közgyűlése pedig 1903 tavaszán Pillich Kálmán indítványára határozta el, hogy emlékművet állít a politikus születésének őszi centenáriumára: “... az alföldi metropolis nem engedi magát megindíttatni az aktuális politika pillanatnyi befolyásától, hanem a köztudat fő jegyzéseiből ítéli meg a haza bölcsének államférfiúi nagyságát. Szeged szobrot emel a haza bölcsének.”/51/
A város vezetői Zala György műtermébe kopogtattak be. A művész sikerrel szerepelt már a Szegedi Képzőművészek Egylete 1900. évi kiállításán többek közt a királyi pár mellszobraival. Régi vágyuk teljesülhetne, ha vállalná a szobrot, hiszen 1894 februárjában egy Szentháromság szobor és egy honvédszobor elkészítésére kérték fel, azonban akkor a mester a millenniumi emlékmű munkálatai miatt Köllő Miklóst ajánlotta, de készséggel teljesítette gróf Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter kezdeményezésére az egyetem alapítását megörökítő dombormű mintázását. A korszak sokasodó reprezentatív emlékművekre adott megbízatásait Stróbl, Fadrusz és Zala műterméből rendelték. Az egyre többet foglalkoztatott nagy munkabírású Zala György többször kitért a kínálkozó megbízatások elől. A király kívánsága és sürgetése ellenére például átengedte a gödöllői Erzsébet szobor (1901) mintázását Róna Józsefnek. 1902. február 10-én kelt levelében pedig arról tájékoztatta Foerk Ernő építészt, hogy nem vesz részt a Kossuth-mauzóleum pályázatán.
A szegediek szép terve félsikert hozott. Az akkor is súlyos megbízatásokon fáradozó Zala György örömükre vállalta a felkérést, azonban bosszúságukra az őszi avatás hosszú évekig váratott magára, sőt végül el is maradt... De addig sok víz folyt le a Tiszán...
Múltak az évek.
A szegedi Deák-szobor mintázása egyre halasztódott, nehezen született meg a terv a felvett előleg ellenére. Sürgették, hogy 1912 őszére készüljön el a szoborral. Ez az év nagyon fontos volt a város vezetősége részére. Ekkor kezdtek a fogadalmi templom építésébe. Ősszel országra szóló, az uralkodó meghívásával tervezett esemény keretében szerették volna Rákóczi Ferenc (1912, Vastagh György), Széchenyi István (1912, Stróbl Alajos) és a híres cigányprímás Dankó István (1912, Margó Ede) szobraival együtt felavatni. Lázár György polgármester többször megfordult a műteremben sürgetni a szobor elkészültét. Zalát azonban teljesen lefoglalták az ezredévi emlék munkálatainak sokasodó nehézségei. Védekezésül elmondta, hogy határidőre nem lehet művészi munkát készíteni. Amíg az nem tökéletes úgysem adja ki a kezéből. Voltak feltételezések az öntőkkel megromlott viszonyáról, késedelmes fizetésről. Leveleiből valóban már ebben az időben olvashatunk kölcsönökről, fizetési nehézségekről, haladékkérésről. De ellenezte a tervezett közös avatás gondolatát is. A keletkezett feszültség enyhítésére az 1896-ban épült kultúrpalota részére felajánlotta több műve gipszmodelljét. lgy az Erzsébet királyné-síremléket, Mátyás király életnagyságú szobrát és “két csodaszép Mária Magdolnát”. Egyúttal azok rendbehozására biztosította gipszöntőjét. A szobrok sorsa ismeretlen, valószínűleg megsemmisültek.
Végül 1913 júliusában elkészült a mintázással. Az öntéssel a budapesti Haraszty István azonban csak a következő év nyarára végzett. lgy aztán csak 1914-ben állíthatták fel a szobrot.
A lassan érlelődő mű a politikust legjellemzőbb helyzetében, szónoklat közben örökítette meg, akinek már első parlamenti felszólalásaiban szembetűnt szellemének tömörsége. A két hatalmas, egymásra illesztett mészkőtömb-talapzat döntött síkjába vésett idézet: “Amit erő és hatalom elvész, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges. Deák Ferenc.” A művész a szólásra emelkedő higgadtan, szívósan érvelő politikust egyszerű vonalú polgári öltözetben mintázta meg - a portrékon is megfigyelhető következetességgel. Mögötte nyesett, ágaitól megfosztott erőteljes tölgyfa törzsén sarjadó hajtásokkal. lgy a kiérlelt szoboregyüttes hitelesen közvetíti a deáki életmű lényegét, a polgári Magyarország születését.
Szeged újból országos ünnepre készülhetett. 1914. július 16-án jelentették be a szeptember 6-ra tervezett leleplezést. Tizenkét nap múlva, július 28-án kitört az I. világháború...
December 30-án ezért a városi tanács úgy határozott, hogy Szilveszter éjszakáján a szobrokról leveteti a leplet, mégpedig a háború miatt minden leleplezési ünnep nélkül.
Szeged város nagyszerű ékessége, az ország egyik legszebb tere az ide látogatók elé tárja büszkeségeit: az árvíz után a város újjáépítését irányító kormánybiztosnak, Tisza Lajosnak Fadrusz János, a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak Stróbl Alajos és a haza bölcsének, Deák Ferencnek Zala György által mintázott emlékműveit. A párizsi világkiállítás csarnokában történt közös szereplés után Szeged város nagyszerű vállalkozása létrehozta ezt az állandó szabadtéri galériát.